Most nincs recept, csak pár gondolat...Napok óta gondolkodom már ezen és mostmár kikívánkozik.
Lassan 3 éve, hogy elkezdtem blogot írni...Anno kedvenc blogom AzEszter blogja volt. Sajnos belinkelni nem tudom,mert azóta sajnos már befejezte áldásos blogtevékenységét, szóval engem Ő inspirált a blogírásra, amit ezúton is köszönök Neki:)
Azóta DIVAT lett a gasztroblogírás, igen, így nagybetűvel. Nem bántani akarok senkit, de boldog-boldogtalan gasztroblogot indít. Olyan is aki nem tud főzni. De fotózni igen, és valljuk be, ez ma már majdnem fontosabb. Nem bántom én őket, hiszen engem is bedarált a gasztrobloggerek gépezete: én is vettem tükörreflexes kamerát ( te jóég, 3 éve azt sem tudtam mi az), fotósátrat és minden bocsánat de szir-szart amit megláttam boltban, piacon,és úgy gondoltam, emeli ételfotóim színvonalát, megvettem.
Halomban állnak itthona tányérok, poharak, ócska evőeszközök, tortaformák 6 féle méretben!!!, legutóbb egy piros székkel vertem ki a biztosítékot Zénél:)
Megcsömörlöttem a Facebooktól is. Kinek hányan lájkolják az oldalát, ki hány lájkot gyűjt a képeihez, posztjaihoz. Akár tagadjuk, hogy minket nem érdekelnek a lájkok, akár bevalljuk: mindenkit érdekel. Engem is. Rosszul is érzem magam napok óta, mert úgy érzem, a blogba fektetett energiám és időm baromira nem térül meg. Na de hogy is mérjük a "megtérülést", csak nem lájkokban??????Sokkal inkább abban, hogy életünk párja dob-e egy hátast attól a tortától, amivel hazavárjuk vagy sem, vagy hogy a kollegák közelharcot vívnak-e az utolsó szelet sütiért, amit beviszek a munkahelyemre....
Eltűnik a valódi érték. A főzés, az evés, a másik szeretetének a kimutatása az ételeken keresztül. Helyette jönnek a pazar ételfotók, agyonfotosoppolva, hogy még véletlen se nézzen ki úgy,mint a valóságban és harc a like-okért. Gondolkodjunk el. Vagy folytassuk.
Én most épp elgondolkodóban vagyok...
Kedves Szofi!
VálaszTörlésNem is tudom, hogy épp milyen ötletet kerestem sütéshez a neten, amikor bekerültél a readerembe?! :) Igaz, eddig még nem kommenteltem nálad. De most pótolom.
Én 6 éve kezdtem blogolni, és időről időre bezárom a blogjaimat, pontosan a te dilemmáid miatt. Van valami csábító az írásban, és van benne valami elszomorító is.
A blogok rólam szóltak, az életemről. És akkor vettem le pár hete a legtöbb személyes tartalmú írást, amikor egy nap alatt annyi furcsa emailt kaptam, hogy egész éjjel nem aludtam. Azon gondolkoztam, hogy ugyan mindenki a saját életén keresztül néz engem, így mindenki másnak lát/vél engem. De az meglepett, hogy néhányan mennyire hülyén.
Aztán arra jutottam, hogy van mit megoldani a való életemben, minek nehezítem még ezekkel a vadidegen kritizálókkal is?! Úgyhogy az egyik részem bíztat, hogy folytasd. A másik meg nagyon is értené, ha nem tennéd. :)
Köszönöm kedves szavaidat, de azért mégiscsak a folytatás felé hajlok :)♥
TörlésAjjj Szofi... amúgy tényleg így van. Amíg nem kezdtem el blogot írni addig olyan nagy boldogsággal töltött el a sütés, persze most is.. de ilyenkor már arra is gondol az ember,hogy: úristen ennek szépnek kell sikerülnie, hogyan komponáljam meg,h jól nézzen ki és hány embernek fog ez tetszeni?! Néha én is tökre úgy érzem, hogy senkit nem is érdekel, hogy én blogot csinálok és olyankor elszomorodok... pedig észre kéne vennem, hogy sokkal fontosabb az, hogy a körülöttem lévő embereknek boldogságot okozzak a fincsi sütikkel. Úgyhogy tudom miről beszélsz! :)
VálaszTörlésA folytatásra pedig csak biztatni tudlak, mert engem pedig te inspiráltál és tőled vettem 1-2 ötletet és sok-sok receptet! Úgyhogy ha lehetséges akkor ne fejezd be kérlek! :)
drága Juci, nagyon örülök,még mindig, és köszönöm :) ♥
TörlésÉn meg azt mondom Szofi,hogy anno,amikor rábeszéltelek erre a blogírásra, az volt vele a célom,hogy adjak a kezedbe egy olyan "hobbit",amit szívesen csinálsz, ami örömet okoz NEKED,és ha esetleg valaki másnak is, az már csak a ráadás!Szóval szerintem nem kell számolni a lájkokat, nem kell harcolni a nézettségért meg a látogatókért,egyszerűen csak élvezni kell a főzést,ahogy a kezdetek kezdetén!!!!Én erre buzdítalak! ♥
VálaszTörlésDe én élvezem most is, hogyne élvezném, nincs is más hobbim, csak ez :))) ♥
TörlésDrága Szofi!
VálaszTörlésIgaz, vannak gasztroblogok, meg gasztroblogok. :) De nagyon nem mindegy, hogy melyik milyen. Amikor én a tiedre először betévedtem, nagyon nagyon megtetszett. Úgy mindenestűl. És igaz megérteném, ha abbahagynád (Vagy talán nem? O.o) de engem te inspiráltál, úgy ahogyan anno te is inspirálva lettél. Én ugyan nem fogok gasztroblogot indítani, a sütijeidet bizony ki fogom próbálni (már amelyiket eddig nem) és vedd úgy, hogy nem egy ember örül ennek, hanem több, mert családunk és annak apró tagjai is nagyon szeretik a sütijeid.
Szeretettel: Horváth Tímea
Drága Tímea, nagyon köszönöm Neked:) ♥
TörlésBemásolom ide is a facebook-os kommentemet, nem tudom, melyikhez érsz oda hamarabb (mert tudod, én olyan rossz kutya vagyok, hogy ide sosem írok, csak oda... :))!
VálaszTörlésJudikám, nincs itt helye kérdőjelnek, annál inkább felkiáltó(k)nak, ugyanis megtiltom, hogy befejezd, egyben felszólítalak, hogy folytasd!! Én nagyon kevés gasztroblogot követek a tiéden és Ildóén kívül, és azokat is a tartalom miatt és egyet SEM a fotók miatt (na, jó, bevallom, az Ildóét amiatt IS, mert lássuk be, profi a csaj :)). Hozzátok a rokoni szál vezetett, de pont megtaláltam benne azt is, ami miatt a többi gasztroblogot is olvasom: nagyrészt egyszerű, bárki által elkészíthető ételeket, sütiket hoztok - bevallva azt is, ha vmi nem lett tökéletes - és a hozzávalók is könnyen beszerezhetőek, nem úgy, mint sok flancos gasztroblog receptjeinél... De a legnyomósabb indokom: a Szekeres család borsólevese felkerült nálunk az anyától tanult saját borsólevesem mellé az étlapra, felváltva főzöm, ha borsóleves kerül az asztalra, Ildó HB brownie-ját minden héten egyszer követeli a család, és nem is beszélve arról, hogy Skolebrod-ot sem ettem volna soha a blogod (és persze a postán küldött kardamom) nélkül... És ha én így vagyok ezzel, ki tudja, hány olvasódnál vált alapreceptté egy-egy a tiéid közül?? Ez a fontos, nem lájkok száma! Ha ezek után mégis a befejezés mellett döntenél, léccilécci, küldd el mindennap az aznap elkészített ételeid receptjét emailben ! Puszillak!
Henikém, kaptál a fb-on is szivecskét, de küldök itt is :)) ♥♥
TörlésEzt a kommentet én is köszönöm,Heni :)
VálaszTörlésRég jártam már itt, de akkor most én is nyilatkozom:) Vannak ilyen időszakai az embernek, hogy folytassa/ne folytassa... szerintem, ha szereted csinálni és ez egy kedves hobbid akkor ne hagyd abba, maximum kevesebbet foglalkozz vele. Majd visszatér a kedved...bár ahogy az utolsó bejegyzéseket nézem nagyon sok finomság készült a napokban:)
VálaszTörlésA lájkokat szerintem is hülyeség számolgatni, jólesik , ha sokan nézik az oldalt, de az számít Te mennyire leled örömöd benne.
A fotózás szerintem egy másik klassz hobbi, és egyet értek amit írsz...vannak olyan blogok ahol tényleg inkább a fotók kerülnek előtérbe mintsem a főzés szeretete. De az legyen az ő bajuk:)
Szóval egy szó mint száz, ne hagyd abba, én szívesen olvasom, főleg nézem a szép sütiket, tortákat stb. ha nem is mindig kommentelek.:)
Köszönöm Neked is drága Erikám, azóta már kezdek "kilábalni a válságból.":)
TörlésMi folyik itt?
VálaszTörlésSzokás szerint feljöttünk ide a Vőlegényemmel a "Mit főzzünk ma?" felkiáltás után... és mit látunk?!
Tesókám,nem para, minden rendben, a blog marad :) jó főzőcskét Nektek :) puszi!
Törlés3 év munkája... rengeteg belefektetett szeretet és energia, kár lett volna érte, örülök, hogy folytatod a sütés-főzést, és a príma leírásokat :-) Anita-Receptlounge
VálaszTörlésKöszönöm Anita, szerencsére azóta már kilábaltama válságból és élvezem a blogolást megint :) nem is tudnék már nélküle létezni, annyira az életem része lett a 3 év alatt, nem is tudom mit csinálnék a szabadidőmben :)
Törlés