De ki a Szofi?



Kanyarodjunk is vissza az őskőkorba, mondjuk a '90-es évek elejére-közepére, amikor is az első gasztronómiai behatások értek. Főképp  Anyutól, aki messzeföldön híres volt főztjéről és sütijeiről már akkor is.
Ami a "gasztro-celeb" világot illeti, nálam az első nagy mérföldkő valószínűleg a Juli-Suli volt. Kudlik Juli minden vasárnap hajnalhasadtában főzött és én a konyhában néztem pizsamában, miközben Anyu már javában főzte a húslevest...

Első próbálkozásaim tizenegypár éves koromban lehettek, a krumplifőzelékre határozottan emlékszem. Rotyogott a konyhában, nyár volt,én meg kiültem a teraszra pár percre Agatha Christie-t olvasni.Mire Anyu hazaért,már csak a szénné égett, odakozmált lábast találtuk a konyhában.

Aztán pár év szünet. A főzés akkor került elő megint, mikor 2005-ben megismerkedtünk Zével.Akkor elkezdtem tanulgatni főzni, hetente-kéthetente (!!!) sütöttem is valami egyszerűt az újpesti albérlet konyhájában...

Aztán újabb mérföldkő: 2009, London,Egyesült Királyság.
Innentől mindennapossá válik a főzés, hiszen nincs itt Anyukám, Anyósom aki ellát minket kajával.

2010 szeptemberében nővérem unszolására elindul Szofika a konyhában.

2013, Watford, Egyesült Királyság.
Ekkor már a főzés-sütés nem kötelesség vagy szükség, nem is hobbi, hanem szenvedély,életstílus. Ezzel kelek-ezzel fekszek. Gondolataim nagy részét az aznapi ebéd, vacsi és az aznapi desszert teszik ki. Mert hogy mostmár nem kéthetente sütök, hanem minden nap...


2014. Kecskemét.
5 év külföld után hazatértünk és elkészült a saját álomkonyhám. Az utóbbi 1-1,5 évben, mióta a sport napi szinten az életem részévé vált,már igyekszem egészségesebb ételeket fogyasztani és odafigyelni,mit-mikor-mennyit. Konyhámból továbbra sem száműztem a lisztet, cukrot, zsiradékot, hiszen vallom, hogy a szervezetnek mindenre szüksége van ahhoz, hogy normálisan működjön, nem lehet tőle teljesen megvonni ezt vagy azt. Az egészségesebb ételeket csupa olyan hozzávaló felhasználásával készítem, melyek minden háziasszony konyhájában ott lapulnak. A rendszeres sport mellett mindent ehetünk, csak mértékkel!

És miért vagyok Szofi? Merthogy az igazi nevem Judit.Nos, a Szofi nevet a Tankcsapdás Lukács Laci kutyájáról kaptam, bizony.De ez már történelem :)

További Szofiságok ITT.

Egy velem készült interjú ide kattintva olvasható el a Recept Neked oldalon.










4 comments:

  1. Jelen voltam minden állomásnál,jelentem így igaz az egész sztori:)

    ReplyDelete
  2. Fantasztikusak a munkáid Judit! :)

    ReplyDelete