Sunday, 20 November 2011

Cseresznyés clafoutis

Nagy boldogságom volt pénteken. Megérkezett a Michel Roux sütibibliám.:)
Már amikor először végiglapoztam, akkor tudtam, hogy ennek minden egyes receptjét meg fogom csinálni. Az első a clafoutis lett. Régóta szemezek vele, de valahogy ez a clafoutis név annyira csicsás (eskü, azt sem tudom, hogy kell kimondani:)), hogy eszembe se jutott, hogy ilyen könnyű is lehet. Merthogy az, tényleg.
Viszont amikor egy oldalon azt olvastam, hogy magyarul tejespite néven is fut, hát kicsit elbizonytalanodtam...Én meg a tejespite nem vagyunk ugyanis valami nagy spanok. No de csak megcsináltam. És tényleg a tejespitéhez tudnám a leginkább hasonlítani, de annál sokkal-sokkal finomabb. A tejespite nekem unalmas. De ez nem. Azok a finom cseresznyedarabok, a félig ráolvadt kristálycukor és a vaj, na meg a custard, amivel nyakon öntöttem.Mire ez a bejegyzés elkészül, már lehet, hogy üres lesz a pitetál. Már csak 1 szelet van...:)


Hozzávalók: 22 cm-es piteformához

4 tojás
160 gr liszt
160+60 gr vaj
120 gr kristálycukor
pár csepp vanília esszencia
3 dl tej
kb. 40 dkg cseresznye (hát én kb. 25 dekát tettem csak bele,mert £10 kilója...)

Elkészítés:
1. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A cseresznyét félbevesszük, kimagozzuk.
2. Kb. 20 gr vajjal alaposan kikenjük a piteforma alját és oldalát. Rászórjuk a felezett cseresznyét.
3. A vajat felolvasztjuk, félretesszük.
4.A tojásokat felverjük ( Michel Roux villával veri fel, én azért biztosra mentem: robotgép),majd hozzászitáljuk a lisztet.
5. Ezután mehet bele a kissé kihűlt olvasztott vaj, a tej, a kristálycukor és a vanília esszencia.
6. Alaposan elkeverjük és ráöntjük a cserkóra.
7. 200 fokon 10 percig sütjük,majd 180 fokon további kb. 15 percig.
8. Ezután a megmaradt 40 gr vajat apró kockákra vágjuk és megszórjuk vele a sütit. További 5 percig még így sütjük.
9. Mikor kész, azonnal megszórjuk kristálycukorral és melegen tálaljuk.
Nyilván magában is jó, de azért ha van kéznél vaníliafagyi vagy hideg vaníliaöntet, ne habozzunk!!!!!
Érdemes tűpróbával vagy késpróbával ellenőrizni, hogy jó-e. Az uram szerint pár perc sütés még ráfért volna ( nem, nem lett nyers), szerintem pedig pontosan így volt tökéletes. Mindenesetre félórája sült ki és 1 szelet maradt, szóval gondolom, annyira nagyon csak nem ronthattam el :)





2 comments:

  1. Jajj, nagyon szeretjük, meggyel és barackkal is szoktam sütni, úgy is nagyon finom! Szerintem a neve nem csicsás, hanem kimondva nagyon aranyos (mivel írtad, hogy nem tudod, hogy kell): "klafuti". :) (Franciából kérdezz bátran, a kiejtéssel nincs problémám, beszélgetni nem nagyon szeretek ezen a nyelven, mert a nyelvtana vmi borzalom :D.)

    ReplyDelete
  2. Henikém, köszönöm:))Eredetileg körtével akartam, mert nem gondoltam, hogy kapok cseresznyét november végén, de pont szembejött a zöldségesnél-igaz,hogy aranyáron-,de gondoltam, akkor az első klafutim :)) legyen eredeti!!!

    ReplyDelete